Tegnap:
Valami kimondhatatlan szar kedvel ébredtem. Azthiszem a szarkedv okáról nem kell beszélnem, aki mostanába körülöttem van az úgyis tudja mi az ok. Egész délelőtt csak ültem a gép előtt és halálra untam magam. Még jó hogy néha kajálni is kell, így néha kiszakadtam a mély szarkedvből. Hergeltem magam az edzésre. El kell mondanom túl jól sikerült. Mire a terembe értem, már valami olyan agresszivitás lett rajtam úrrá, hogy azthittem megőrülök. Elkezdtem a hátedzést, szép finomam bemelegítettem aztán odabasztam neki. A csúcspont a döntött törzsű evezésnél volt, 120kiló 8kontrollált ismétléssel, hatalmas órdításokkal. El is csendesedett a terem. Senki és semmi nem érdekelt. Kedvenc Animal Pak-os reklámom első mondata lebegett a szemem előtt: "Mintha minden edzésnapod a végítélet napja lenne...". Senki nem állt az utamba, senki nem hátráltatott ha odamentem egy géphez, inkább elmentek onnan. Látszott az arcomon, hogy valami nagyon nincs rendbe ma. Közben megjött Atom. Valahogy az ő látványa kicsit lenyugtatott. Nagyon bírom azt a hülye fejét. És le a kalappal előtte, amit fél év alatt elért erőemelésben. Példakép lehet mindenki előtt, kitartásból és küzdeni tudásból előttem is az. Közben megérkezett Brigitta és valaki, akire egyáltalán nem számítottam. A szarkedvtől jó tuskó módon is viselkedtem velük. Edzés végén zuhany, senki nem tartott fel, minden gördülékenyen ment. Megittam a turmixomat is. Epres-banánas fehérje, félelmetesen szar ízzel, de a fejlődés érdekében...:) Majd kiültünk kicsit a terem előtti térre, a szarkedv kitartott, de belül már örültem hogy ottvan Zsani. Elkísértem őket a villamos megállóig kaptam csókot is :) Levillamosoztam a tiszaira majd vártam a vonatra, ami késett 35percet. A mávnak üzenném hogy bekaphassák. A jegyáraikkal és a késiseikkel együtt. A vonatok tisztaságáról már nem is merek beszélni. Kriminál.
Ma megyek Brigushoz, muszáj mert itthon elunom az életem, felpakolok kajával és lassan indulok is. :)
