Ismét szarkedvem van. Ez mostanába már nem újdonság. Szerda délután és ma egész nap sokat gondolkodtam. Voltak már hullámvölgyek, de ilyen mélyen még sosem voltam. Komolyan elgondolkodtam azon hogy abbahagyom. Eddigi tömegnövelésem eredménye -2kiló. Persze foghatnám a melegre, meg kitalálhatnék megnyugtató dolgokat, de nem. A tény az tény marad. Nem megy! Ami még ennél is rosszabb az az, hogy nincs is kedvem. Nálam tapasztaltabb emberek megmondták, előbb a hátteret kell megteremteni ehhez a sporthoz. Én fordítva akartam csinálni. Sőt most még azt se mondom hogy anyagi gondjaim vannak. Egyszerűen csak nincs motiváció. Egy edzőtárs is kellene. Egyedül nem megy! Annak ellenére hogy látom hogy elkezdett fejlődni a combom is, nem vagyok abban biztos hogy több száz ezer forintot kellene most áldoznom arra hogy felkészüljek jövő tavaszra. Úgygondoltam ma itthon maradok, rendezem a gondolataimat és majd meglátjuk mi lesz.

Kedd: egy tökéletes nap volt! Edzettem, faszául ment, a bicepszemnek annyi is lett. Aztán megjött Zsani, mentünk Brigi hugához a korházba, kézenfogva sétálás. Majd mentünk Brigiékhez, ott csinát nekem csirkemellet, ami mellesleg isteni volt. Majd együtt aludtunk. Nem is akarok róla beszélni, mert csak belefájdul a szívem hogy nincs velem...

Írni sincs ma kedvem, talán majd holnap egy jobb, szebb motiváltabb nap vár rám.